Exodus 7

1És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Lásd, én tettelek téged Istenévé Fáraónak, Áron pedig, a te testvéred lesz a prófétád. 2Te mondd el mindazt, amit én parancsolok neked; Áron pedig, a te testvéred szóljon Fáraóhoz, hogy bocsássa el Izrael fiait az országából. 3Én pedig megkeményítem Fáraó szívét és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom országában. 4De majd nem hallgat rátok Fáraó és én teszem kezemet Egyiptomra; és kivezetem seregeimet, az én népemet, Izrael fiait Egyiptom országából nagy ítéletekkel. 5És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kivezetem Izrael fiait közülük. 6És cselekedett Mózes meg Áron, amint megparancsolta nekik az Örökkévaló, úgy cselekedtek. 7Mózes nyolcvan éves volt, Áron pedig nyolcvanhárom éves, midőn szóltak Fáraóhoz. 8És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz, mondván: 9Ha szól hozzátok Fáraó, mondván: Tegyetek csodát! akkor mondd Áronnak: Vedd botodat és dobd le Fáraó előtt, hogy legyen kígyóvá. 10És bement Mózes meg Áron Fáraóhoz és úgy cselekedtek, amint az Örökkévaló parancsolta; Áron ledobta botját Fáraó előtt és szolgái előtt és kígyóvá lett. 11De Fáraó is hivatta a bölcseket és varázslókat és cselekedtek azok is, Egyiptom írástudói az ő bűvészetük által akképpen. 12Ledobta mindegyik az ő botját és kígyókká lettek; de elnyelte Áron botja az ő botjaikat. 13És erős volt Fáraó szíve és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló.

A tíz csapás

Az első csapás: a víz vérré változik

14És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Konok Fáraó szíve, vonakodik a népet elbocsátani. 15Menj el Fáraóhoz reggel, íme, ő kimegy a vízhez, állj elébe a folyam partján; a botot pedig, mely átváltozott kígyóvá, vedd kezedbe. 16És mondd neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem a pusztában; és íme, te nem hallgattál rám eddig. 17Így szól az Örökkévaló: Ezáltal tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló; íme, én rávágok a bottal, mely kezemben van, a vízre, mely a folyamban van és az átvéltozik vérré. 18A hal pedig, mely a folyamban van; elvész és megbűzhödik a folyam; és az egyiptomiak undorodni fognak vizet inni a folyamból. 19És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak, vedd botodat és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, folyamaira, tavaira és minden vízgyüleményére, hogy vérré legyenek; és legyen vér Egyiptom egész országában, úgy a fa-, mint a kőedényekben. 20És úgy cselekedtek Mózes meg Áron, amint parancsolta az Örökkévaló; felemelte a botot, rávágott a vízre, mely a folyamban volt, Fáraó szeme láttára és az ő szolgáinak szeme láttára és átváltozott mind a víz, mely a folyamban volt, vérré. 21A hal pedig, mely a folyamban volt, elveszett és megbűzhödött a folyam, úgy, hogy nem tudtak az egyiptomiak vizet inni a folyamból; és volt a vér Egyiptom egész országában. 22De így cselekedtek Egyiptom írástudói az ő bűvészetükkel; és erős volt Fáraó szíve és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló. 23Fáraó pedig megfordult és bement házába és nem hajlította szívét erre sem. 24És ástak mind az egyiptomiak a folyam körül vízért, hogy ihassanak; mert nem tudtak inni a folyam vizéből. 25És eltelt hét nap, miután megverte az Örökkévaló a folyamot.

A második csapás: Békák

26És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz és mondd neki: Így szól az Örökkévaló: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem. 27Ha pedig vonakodol elbocsátani, íme, én sújtom egész határodat békákkal. 28És a folyam nyüzsög majd békáktól, feljönnek és bemennek házadba, hálószobádba és ágyadra; szolgáid házába, népedre, kemencéidbe és dagasztó teknőidbe; 29te rád, népedre és minden szolgáidra felmennek a békák.
Copyright information for HunIMIT